Könyv - Kate Morton: Az elfeledett kert

 

"Egy kislányt magára hagynak 1913-ban egy Ausztráliába tartó hajón.

Lélek egyedül érkezik, csak egy kis bőrönd van vele, benne néhány ruhadarab, meg egyetlen könyv – egy gyönyörű mesekönyv. A gyermeket befogadja a kikötőmester és felesége, és mint a magukét nevelik fel. Huszonegyedik születésnapján elmondják neki az igazságot, és „Nell”, aki úgy érzi, hogy kicsúszott alóla a talaj, nekivág, hogy megtudja, ki is ő valójában. Kutatása során eljut a Cornwall partján álló Blackhurst Udvarházba, és nyomára jut a Mountrachet család titkainak. De csak Nell halála után folytatja a kutatást az unokája, Cassandra, és akkor áll össze a kirakós rejtvény valamennyi darabja."

Olyan ez a könyv, mint egy hatalmas puzzle: megkapjuk a keretet, vagyis a fenti rövid tartalmat, de ezután minden egyes darabkát nekünk kell a helyére raknunk. Mindezt csak bonyolítja, hogy a könyv három idősíkon játszódik: az 1900-as évek elején, az 1970-es években, valamint a jelenben. 

Egy család szövevényes, titkokkal, félreértésekkel, szerelemmel, csalódással teli története bontakozik ki a több, mint 600 oldalon. Élveztem olvasni, igazi könnyed kikapcsolódást nyújtott. Néhány apróság idegesített egy kicsit, például a "lélekegyedül" szó többszöri ismétlése; szerintem lehetett volna találni erre magyarosabb fordítást is. A "megemelte a szemöldökét" is sokszor előfordul, ami szintén inkább a fordítás hibája (lehet). Na de nem akarok szőrszálhasogatónak tűnni, mert ettől eltekintve ajánlom mindenkinek, aki néhány gondűző órácskára el akar merülni az írónő keltette világban.

A könyv borítója is nagyon szép, tökéletesen illik a könyv hangulatához.

(Kate Morton első, nálunk megjelent könyve, a Felszáll a köd sajnos jelenleg nem kapható egyik könyvesboltban sem, pedig azt még szeretném elolvasni. Ha véletlenül látjátok valahol, gondoljatok rám. :))

Monic